delírium

hogy volt? mindegy. fáradt a vérem,
imádom a fényt, lángot, meleget,
keresek egy csodát, egy titkot,
egy álmot. s nem tudom, mit keresek.

12. September 2014

morningpoetry:

Nem emlékszem, min vesztünk össze, 
de ott álltunk hajnalig, 
kimerülten, 
mint a trópusi esőerdők fái az évszakok nélküli tájban, 
és zajosan, mint lombjaik. 
A szánkból potyogó sértések kiégették az aljnövényzetet, 
szemünk színe megmérgezte a folyót, 
a mondatvégi írásjelek lemészárolták 
az erdő bennszülött népeit –
de reggelre megadtuk magunkat, 
és mint kidőlt fatörzsek, feküdtünk egymáson.